Sáringer-Kenyeres Tamás országgyűlési képviselő, KDNP

Ön 2010 tavaszán lett országgyűlési képviselő, egyike az „új arcoknak” a parlamentben. Mikor került kapcsolatba a politikával?

A politikával, nyugodtan mondhatom, hogy gyermekkorom óta kapcsolatban vagyok, persze annak intenzitása időről-időre eltérő. A tisztánlátás kedvéért elmondanám magamról, hogy 1961-ben születtem Keszthelyen, ahol tanulmányaimat végeztem, az óvodától az egyetemig. Fiatalon, a nagyszüleimen és szüleimen keresztül hallhattam a hatvanas, hetvenes évek politikájának kritikáit igazi keresztény konzervatív megközelítésben. 

A nyolcvanas évektől aztán, mi is mint kisvárosi egyetemisták éjszakákba nyúlóan fogalmaztuk meg a fennálló renddel szembeni kritikáinkat, szembeállásunkat. Bibliaórákat szerveztem, persze segítséggel, ami aztán politikai vitaestté alakult. Igazán izgalmas idők voltak. 

A rendszerváltás idején, vidéken éltem, tanultam az agrár szakmát, de a politika itt is maradt a mindennapjaim része. Láttam amint a párt „elit katonái” ’89-ben húzódnak a „víz alá” a háttérbe. Sajnos 1993-94 körül azt is látnom kellett hogyan jelennek meg ismét a politikai élvonalban, a vezető tisztségekben, lassan meggazdagodva a kárpótlás és privatizációs trükkök világából. 

Akkoriban, a kilencvenes évek elején logikusan a kisgazdákkal szimpatizáltam, őket segítettem munkámmal. Érdekes volt, hogy 1993-ban Nagyatádon egy FKGP-i nagygyűlés alatt, amikor Torgyán József beszélt, azt vettem észre magamon, hogy ijedten hátrálok ki a teremből. Ez a beszéd aztán eldöntötte, hogy nekem abban a kisgazda pártban nincs helyem.

Persze ezért még a politizálást nem hagytam abba, sőt az első polgári kormányzás alatt segítettem a Fideszt a mezőgazdaság területén, mint szakember. Kicsit később 2002-ben a jobboldal egyik polgármester jelöltje voltam, sajnos az akkori MDF néhány szavazat „lehalászásával” megakadályozta az összefogás győzelmét, így én is folytattam a vállalkozói pályámat. Külsőbizottsági tag lettem a keszthelyi önkormányzatban (2002-2006), majd a megyei közgyűlés KDNP-s tagja, környezetvédelmi tanácsnoka (2006-2010).

A Fidesz-KDNP fantasztikus sikere nyomán kerültem 2010 tavaszán a parlament soraiba, mint a KDNP Zala megyei listás képviselője, illetve ősszel a Megyei Közgyűlés tagja, tanácsnoka.

Az előző kérdésre válaszolva említette, hogy milyen meghatározó jelentőséggel bírt az Ön számára szülei, nagyszülei hitvallása…

Ez így igaz. Engem családunk politikai múltja is kötelez. Nagyapám, vitéz Kenyeres János 1931-től 1939-ig a karcagi kerület országgyűlési képviselője majdnem két cikluson át. A későbbiekben azért hagyta el a politikai porondot, mert nem kívánt az akkor egyre inkább németbarát parlamentnek tagja lenni. A két világháború között a gazdasági világválságig nagy területen Dévaványa környékén, később a veszteségek hatására kisebb volumenben irányította gazdaságát. Nagy sikereket ért el a sertéstenyésztésben, ahol nemzetközi hírű fajtákat mutatott be, de a növénytermesztésének gépesítése is a korát megelőzően modern volt.

Édesapám Prof. Sáringer Gyula akadémikus az első Orbán kormány alatt 1998-tól 2002-ig Zala megyéből listás országgyűlési képviselő volt. A tudomány és az oktatás terén is maradandót alkotott a Magyar mezőgazdaság számára. A kísérletes rovarökológiában olyan eredményeket ért el munkatársaival, amit például a repcetermesztésben a mai napig, mint technológiai elem alkalmazunk a talajlakó kártevők ellen. Sok-sok könyvet írt és szerkesztett a növényvédelemmel kapcsolatban öregbítve ezzel Magyarország nemzetközi hírnevét is, a mezőgazdaságban és oktatásban. Nem tudom, hányan ülhetünk a parlamentben, akiknek Nagyapja, Édesapja, és én is mint gyermek, három generáció óta képviselheti a választókat.

Édesanyám szintén a mezőgazdasághoz kötődik, növényvédelmi technikumi végzettségével. Igaz be kell vallanom, hogy szerencsénkre ő inkább három gyermekének nevelésével foglalkozott.

Persze én sem maradhatok el az elődöktől, hiszen a hivatások generációkon keresztüli öröklése sokszor jelenthet előnyt a szerzett tudáson túl is.

A múlt kötelez. Talán így érthető miért visel az ember ilyen hosszú nevet, Sáringer-Kenyeres. Nem tudnék dönteni, melyiket hagyjam el, azt hiszem, mindkettőre joggal lehetek büszke.

A Parlamentben Ön is elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozik?

Szakma szerint általános agrármérnök, növényvédelmi és agrokémiai szakmérnök vagyok. Mint azt korábban említettem, ezer szállal kötődöm a mezőgazdasághoz, amire nagyon büszke vagyok. Nagy öröm volt számomra, amikor a parlamentbe kerülve a mezőgazdasági bizottságba való részvételre kért fel a KDNP, mert ez az a terület, ahol a tanulmányaim, a gyakorlatban szerzett tapasztalat – a hivatásom – talán a legjobban segítheti a nemzet könnyebb boldogulását. 

A bizottsági munka azért is fontos, mert ott tehetünk a legtöbbet egy adott kérdéskör helyes megválaszolására. Sokkal kötetlenebbül beszélhetjük meg dolgainkat és még az ellenvélemények is sokkal emberibbek, érthetőbbek.

A parlamenti vita az egészen más műfaj, igaz ott is szeretek hozzászólni, interpellálni, már van is néhány belőle.

Ha már parlament: a jelenlegi ellenzék sokszor illeti kritikával a „gyors törvénykezés”-t, mit gondol erről?

Hogy mennyire nehéz a „gyors” törvénykezés? Ez elég gyakori kérdés. Számomra nem okoz gondot, hogy néha olyan dologot kell meg szavaznom, amit csak felületesebben ismerhetek, az idő rövidsége miatt, mert úgy gondolom a szavazás bizalmi dolog. Ezt úgy értem, hogy megbízom azokban az emberekbe, akik egy más szakmaterületen egy törvényt előkészítenek, megvitatnak, és szavazásra előkészítenek. Persze én is elvárom ezt a bizalmat, de ami ennél még sokkal fontosabb igyekszem megfelelni a bizalmuknak azzal, hogy a legtöbbet teszem hozzá, amit a tehetségem enged. Szerencsére, ami eddig nálunk a bizottságnál szakmai anyagként megjelent, már évek óta előkészített tervezet volt, amit egy kicsit aktualizáltunk finomítottunk és nyugodt szívvel adtuk át a parlamentnek.

A mezőgazdaság vonatkozásában két terület van, amit szeretnék különösen is támogatni. Ez a családi típusú gazdálkodás és az élelmiszerbiztonság. Utóbbi tárgykörben létre is hoztunk egy albizottságot, ami a jövőben kiemelten foglalkozik az asztalunkra kerülő termékek tisztaságával, minőségével, a termelésben felhasznált szennyezőanyagok oldaláról megközelítve. Nem kis feladat, de talán ez is segíti majd a mezőgazdaságból élő becsületes Magyar emberek boldogulását, piacra jutását.

Kérem, mondjon pár szót, feleségéről, gyermekeiről is!

Három gyermekem van Dóra, egyetemista környezetvédelmi mester szakon, Marcell biológus hallgató alapképzésben, és Péter általános iskolás, akiket Kati, - feleségem, aki óvónő - nagy odaadással igyekszik nevelni a mai kicsit furcsa világban. Ők nekem a biztos hátország a munkához és mindenhez, ami a családfő nyugalmához kell.

Egyébként, mint elkötelezett nagycsaládos, minden olyan kérdésben el mondom a véleményemet a parlament keretein belül is, ami a családokat érinti. Ez egy különleges prioritás nekem és azt gondolom sok képviselőtársamnak is. Minden, ami segíti a családok lelki és testi egészségének fejlődését, bele értve az anyagit azt én támogatni fogom, és ebből nem kívánok engedni, mert csak akkor jártam el hittel, szívvel, becsülettel!